2011. december 2., péntek

inspiráció - első nekifutás.

van mikor az ember egyfajta hullámvölgybe kerül. na mostanság valahogy én is ott, jó lent, vagyok.
szeretek fotózni, de azt hiszem ez cseppet sem elég ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. így elég nagy munka árán,de az internet és a magazinokban (rengeteg InStyle, Glamour látta kárát) kutattam olyan képek után, amik ihletet adnak nekem, illetve pontosítok. Ezek olyan képek, amiket ha jómagam készítettem volna el, akkor okkal lehetnék büszke magamra. De sajnos ez még nem történt meg, addig azonban jöjjenek az említett fotók és készítőik.

először is két videót tennék be.

2011. november 16., szerda

nikoletta.

2011. november 15., kedd

self-portrait I.

mi vagyunk az egyetlenek ezen a Földön, akik irányíthatják az életüket. elég megszállottság és munka bármilyen álmodat képes valóra váltani. igaz olykor csalódások fognak érni, párszor fel szeretnéd adni a küzdelmet, de boldog leszel, mert most itt vagy és ÉLSZ.

2011. október 11., kedd

2011. október 8., szombat

hell is empty and all the devils are here.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

(Ady Endre)

lázadok, csak némán. az élet (olykor) igazságtalan, akármennyire is sablon már ez a mondat. bár ha belegondolok a mai világban már mi nem.

az idő csak telik, és én csak sodródom vele. szeretnék megállni, akár egy percre is.
sokat álmodozom, nem tagadom. de ezek az álmok visznek előre.

fotós szeretnék lenni, aki körbeutazza a világot. lefotózza a világot , és megmutatja, hogy bármennyire is igazságtalan és gonosz is néha ez a hely, ahol élünk... mégis csodálatos.

majd ha a 80 éves leszek, s ülök a kertben a virágaim között, azt szeretném érezni, hogy véghez vittem valamit és volt miért élnem. talán egyszer a nevem nem csak a facebook keresőben lesz.

irtózom a megszokottság érzésétől.

Zene:

Florence + the Machine - You've Got the Love

2011. augusztus 4., csütörtök

nagy levegő.
szóval el se hiszem, hogy tizennyolc éves leszek. egy ideig talán fel se fogom fogni, mivel régebben mindig erről álmodoztam, hogy "jaj mikor majd nagykorú leszek, milyen hatalmas partit fogok, majd szervezni". aztán lehet, hogy így is lesz, de nem iszom előre a medvebőrére.

megkaptam álmaim fényképezőgépét, és így végre elkezdhetem komolyabban venni a fotózással kapcsolatos terveimet. először is a 365 napos fotóprojektet. mai kezdettel.

2011. június 9., csütörtök

2011. június 7., kedd

minek is.

utálom a

megszokást, a pangást, a monotonságot.
legszívesebben életem végéig csak pörögnék, ugrándoznék és fel-alá futkároznék. de van egy pont, amikor úgy érzem valami akadályoz. éreztél már ilyet?
sokszor van kéztetésem arra, hogy idegen embereket leszólítsak. szeretném tőlük megkérdezni, hogy érzik magukat, milyennek tekintik az életüket, mik a céljaik. mert engem ez érdekel. ha már a saját életcélom instabil talpakon áll, örömmel hallgatom, ha más kitartóan küzd azért amit mindenképpen el akar érni. hiszem, hogy mások érzései, gondolatai többé-kevésbé befolyásolják a saját terveinket. vagy legalábbis nálam így van.

üres lettem.
mennyire érdemes követni az álmainkat, s mennyit kockáztassunk?

villámlik és mennydörög és szeretem.

2011. május 18., szerda

Nem a szavaink vagy a gondolataink

tesznek azzá, akik vagyunk,
hanem a tetteink…
vagy azok hiánya.

2011. május 17., kedd

úgy élj, hogy nincs holnap.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

***

oké, ülj csak le. s most gondold azt, hogy ez az utolsó napod. baromság? csak próbáld meg.
elgondolkodtál azon mégis mit tennél meg feltétlenül:

összefutnál a barátnőddel és elmondanád neki, mennyire fontos neked, és hogy a sok veszekedések ellenére mennyire fontos neked, hogy van. mert félszavakból is megértitek egymást. s lassan már úgy érzed, hogy a testvéred is lehetne.

vagy

előkapnád végre a telefonodat, és nem csak bűvölnéd a (reménytelen?) szerelmed telefonszámát, hanem végre vennéd a bátorságot, dupla vagy semmi alapon, arra, hogy felhívjad. s bevallanád neki, hogy soha Senkit ennyire még nem imádtál.

vagy

a legelső vonatra felülnél, s elmennél oda, ahova már évek óta vágyódtál. útközben csak ülsz, és bámulsz kifelé az ablakon. csodálnád a tájat, ezenkívül pedig különösen izgatottnak éreznéd magad. egy álmod válik valóra.

vagy

valami olyat tennél, amit eddig féltél véghez vinni...

gondoltál valamire? ehhez nem is kell, az hogy már csak egy napod maradjon hátra az életedből. mire vársz még? kapd elő azt a telefont. kopogtass be a barátodhoz. vedd meg a vonatjegyet. vagy nevezz be egy bungeejumpingra.
minden csak rajtad múlik...

kapcsold be.

2011. május 16., hétfő

kettőt pislogsz, és már el is ment melletted az élet.

sziasztok. egyszerűen hihetetlen, hogy ismét eltelt egy év, és úgy érzem semmivel sem lettem bölcsebb. régebben annyira vártam, hogy tizenhét éves legyek, most meg itt vagyok, sőt lassan már tizennyolc leszek, és semmi különlegeset nem érzek. azóta se tettem le semmi érdemlegeset az asztalra. lehet, hogy még nem is kéne, de azért... aggasztó.
ettől függetlenül egyre jobban érzem magam, mégiscsak tavasz van. adelet hallgatok, és egyáltalán nem tudom rávenni magam, hogy fizikát tanuljak. pedig igen csak rám férne. valaki korrep? :D
még 12 nap és német nyelvvizsga, ha sikerül, akkor én leszek a legboldogabb ember! deutsch ist über alles.

s a mai nap is bebizonyította, hogy vannak dolgok amikért érdemes élni: a legjobb barátnőddel való kávézás, pocsolyába lépés következmények nélkül, kis közértek jellegzetes illata - amit a szupermarketekben hiába keresel.
na, megyek megpróbálom párducmintásra festeni a körmömet. szurkoljatok! a fizika még várhat magára...

pusz nektek.