2011. június 7., kedd

minek is.

utálom a megszokást, a pangást, a monotonságot.
legszívesebben életem végéig csak pörögnék, ugrándoznék és fel-alá futkároznék. de van egy pont, amikor úgy érzem valami akadályoz. éreztél már ilyet?
sokszor van kéztetésem arra, hogy idegen embereket leszólítsak. szeretném tőlük megkérdezni, hogy érzik magukat, milyennek tekintik az életüket, mik a céljaik. mert engem ez érdekel. ha már a saját életcélom instabil talpakon áll, örömmel hallgatom, ha más kitartóan küzd azért amit mindenképpen el akar érni. hiszem, hogy mások érzései, gondolatai többé-kevésbé befolyásolják a saját terveinket. vagy legalábbis nálam így van.

üres lettem.
mennyire érdemes követni az álmainkat, s mennyit kockáztassunk?

villámlik és mennydörög és szeretem.