2012. március 21., szerda

csodák bizony történnek.

kicsit el vagyok maradva. de az érzéseim még mindig vegyesek.
egyszerűen, leírhatatlanul boldog vagyok. ez a tipikusan már képtelen vagyok szavakkal jellemezni.
pár nap alatt annyi minden történt. ...

szeretlek élet. legszívesebben megölelném a világot *.*

http://www.youtube.com/watch?v=oTbObag1r0I&feature=related
hallgasd

2012. március 7., szerda

what about...?

ilyen nincs, úgy hiszem. legszívesebben csak forognék körbe és körbe, amíg valaki meg nem csíp.

2012. március 6., kedd

ohshit.


nincs mit mondanom.
kavargó tollpihe vagyok a szélviharban.
küzdök, hogy ne essek le. küzdök, hogy ne kerüljek távolra. küzdök a biztonságérzéséért. de sehol se találom.

nevergiveup.nevergiveup.


utálok mindenféle ködöt magam előtt. tisztán szeretnék látni, látni akarom az igazságot. nem kellenek az apró kis hazugságok. amik csak gyűlnek és gyűlnek rajtam, s majd egyszer csak túl sok lesz... de akkor már minden késő.


2012. március 4., vasárnap

at night.


én mindig őszinte leszek, akkor is ha 'én'-nel nem kezdünk mondatot.
ha nem kellek, eressz el. nem kell magadhoz láncolni, mint a kerítéshez a kutyát. szabad akarok lenni, szabad leszek. kötöttségek és aggódások nélkül.
ha el akarsz engedni, akkor hagyj. szállj el és soha ne nézz vissza többet. elvagyok egymagam is ebben az óriási világban.
még két lábon állok. a szívem már soha sem lesz ép. de nem engedem,hogy te legyél a következő, aki összetöri.
álnok játszmák ezek. játék az érzésekkel. semmi sem olyan egyszerű, mint amilyenek gondoltad. s bár ne gondoltad volna.
sosem lehetsz elég tökéletes. s ha hiányzik valami, arról te nem tehetsz. ahogy én sem. ilyennek születtem, ez vagyok. felfelé görbülő szájjal, szakadatlan vidámsággal, de belül ugyanolyan hegeim vannak, mint bárki másnak. pedig, megölelném a világot.
hasztalan az, amit éppen teszek. de képtelen vagyok lépni.
s erre nincsen gyógyír. minden csak rajtam áll. azon, hogy mennyire vagyok erős és mennyire vagyok képes az ellen harcolni, hogy a mélybe süllyedjek. tudod,fáj.
nem tudom hol és mi, de fáj. szétfeszít, mint mikor túlfújod a léggömböt és csak egy pillanat választja el a léggömböt a szétpukkadástól. határeset. ott sétálok rajta.
s az élet ilyen. nehéz és harcokkal teli. végtelen, és mégsem. minden másodperccel csak öregebb leszek és közelebb kerülök ahhoz, amihez nem akarok.
amiket teszek, azokat nem tapasztalatszerzés céljából szeretném tenni. minek a tapasztalatok? mind csupán és teljes egészében EMLÉK. amit tettem négy éve, vagy négy perce.
minek a tapasztalat, ha ugyanabba a hibába esem újra és újra? vonzom azt, amit nem kéne. azt hiszem másként cselekszem, s mégsem. mert a végeredmény egy és ugyanaz.
zavart vagyok. de valahogy majd kilábalok belőle.

drukkoljatok.