nem létezik olyan, hogy örök boldogság. valaminek mindig kell történnie.

igazából... ismétlem önmagamat. különleges szeretnék lenni, de aztán mégsem sikerül.

mert mindig ott van az a másik személy. előd vagy ex vagy hogy mondjam. a lényeg az, hogy ne hasonlítsad magad hozzá, mert ő is más és te is más vagy. távol tartom magam a másik ember múltjától, de mégis akaratlanul szembeütközöm vele, úton és útfélen. 

mert valamiért vége és valamiért volt.

valamiért most te vagy, és nem ő.

abszurdum, hogy mégis egy a probléma. mindig ugyanaz.

régi nagy szerelem, amit képtelen elfelejteni. jössz te,aztán megfordul a kocka. 

legszívesebben a földhöz vágnám az összes pszichológia könyvet. minden olyan szépen megvan írva,de gyakorlatban egyik sem sikerül. 

sátorfa.

sírás előtti görcsbe rándult has. 

az ember mindig hibázik.de talán a legrosszabb,mikor realizálod,  hogy anno miket rontottál el. a régi msn beszélgetéseket idestova már két éve meg se nyitottam, talán most sem kellett volna.

fck off mainstream

Bár a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár, mert mit
mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel...Eszme,
ideológia haladunk az évekkel, csak születünk s meghalunk az érvekkel, mer' Isten tudja melyik véglet az mit az élet megkövetel...

ó igen. punnany massif. kit érdekel,hogy mainstream? hol nem szarom le.

az a baj, hogy ebben a világban, mindig mindenki jobban el van foglalva a másik ember életével, mint a sajátjával.

nesze neked facebook. nem kell senkinek bulvárszennylapot venni ahhoz,hogy valami szaftos pletykához jusson.

oszd meg (s uralkodj) így lehetsz igazán internetes ...mém.

s lassan elvesznek a saját gondolatok.

értelmetlen élet. van ilyen? azt hiszem megtaláltam. 

egyszerűen képtelen vagyok a terveimnek megfelelően viselkedni.

ismét nem teszek semmit, elsüllyedek és majd negyven évesen felébredek. hogy na drága, mit csináltál te eddig az életben?

SEMMIT

  nem vagyok az az ember, akire fel lehetne nézni

meghunyászkodom és sírok. sírok, mert fáj, hogy elveszett a régi lelkesedésem.

kis porszemmé váltam ebben a nagyvilágban.

*

hol van az a lány, aki mindig szorgalmas volt? hol van a lány, aki naivan hitt az emberekben? hol van a lány,aki eltervezte, hogy Angliában fog tovább tanulni? 

sehol se találom.

nyápic kis siránkozásaimat most leírtam. 

de felemelt fejjel kell küzdenem, ha mindig megbotlom is.

s hogy sose leszek elég jó,azzal is tisztában vagyok. minden egyes pillanatban, mikor másokkal hasonlítgatom össze magamat ... akkor kellene egy jó nagy pofon.

ez a megfelelési kényszer soha nem akar eltűnni.

fel kell bontanom a láncot.