az ismeretlent, ami tele van kétségekkel, hirtelen feltörő boldogságmámorral, indokolatlan sírásokkal, önfeledt nevetésekkel, bizakodással, csalódásokkal és csalódást okozásokkal, jó és rossz meglepetésekkel... egy szóval úgy érzem a világ teljesen a feje tetejére állt.
s azt hittem képes leszek kiírni magamból, amit érzek. de ezt petri györgy megtette helyettem.
vége. kezdődik
eddig nem történt semmi:
csak gyöngeség és szégyen és futás
hűtött-hevített váltva, mint a láz;
– feledni kell. feledni,
csak gyöngeség és szégyen és futás
hűtött-hevített váltva, mint a láz;
– feledni kell. feledni,
s – reggel van – hozzád menni,
hisz elcsigázott testem érted esd.
majd egyszer – tudom – lesz tökéletes.
de nem mi.
hisz elcsigázott testem érted esd.
majd egyszer – tudom – lesz tökéletes.
de nem mi.
tehát érezhetném azt, hogy két szék között a pad alá estem... de hazudnék magamnak, ha mások nem mondták volna azt,hogy ez lesz. mert ha nincs meg valami az emberben, hát nincs. ha a szikra nem gyullad meg, akkor hiába is próbálod a kifogyott öngyújtóddal lángra lobbantani... nem fog sikerülni. ha kellesz neki, majd keres. és még írhatnék hat millió kommersz, klisés mondatot, de tudjátok mit? nem teszem.
hogy csalódott vagyok-e? voltaképpen nem. sosem éreztem magamat ennyire szabadnak mint most. nem figyelembe véve az olykor előbukkanó érzést... azt a fránya egyedüllétet. mikor nincs ki átöleljen esténként, nincs ki megcsókoljon a kapu előtt, nincs az a fajta biztonság érzés, hogy Ő ott van. de a döntéseink következményét is viselnünk kell.
jó az álca, ami tulajdonképpen nem is álca... csak valahogy nem akarom mindenki orrára kötni mit érzek legbelül. mindig is utáltam a vigasztalást. az ember úgyis saját magában rendezi le a dolgokat. és rendezem, serényen.
próbálgatom a határaimat, kezdem megismerni önmagam. és ez az érzés valamilyen hatalmas erővel visz előre. reménykedem? igen. abban, hogy végre célhoz érek.abban, hogy mellettem lesz egy olyasvalaki, aki társam lesz ebben az olykor dögös,olykor ködös életben. reménykedem a sok sok boldog percben. és nem csupán bizakodom ezekért, hanem teszek is. amolyan apró, de biztos lépésekkel.
drukkoljatok.
