2013. november 29., péntek

interlude.

egyszerűen csak ...
el szeretném neki mondani, hogy azóta a pillanat óta, amióta belépett az életembe, a lelkemben valami teljesen újat, valamiféle idegent,de egyben mégis szívmelengetőt érzek ott legbelül. 
hogy úgy érzem, azóta teljesebb  vagyok, több vagyok és.. éberebben élek. egyszerűen hogy is mondjam... VÉGRE élek. nagybetűsen.
el szeretném neki mondani, hogy amióta ismerem, egyre jobban úgy érzem ő képes volt utat nyitni a szívem felé, és ez a tudat már nem ijeszt meg többé.
úgy érzem többet gondolok rá, mint kellene. 

annyira szeretnék csak elé állni és azt mondani neki...hogy igen, igazán boldog vagyok, hogy az életem része, bárhogyan is alakul az utunk a jövőben. hányszor válik ketté, hányszor kereszteződik és majd egyszer vége szakad.
és nagyon remélem, hogy ő mindig azt fogja tenni, amit most.

mert tudom, hogy ezt teszi őt teljesen boldoggá. maradjon ilyen... mert megérdemli.