napok

több, mint egy éve
hogy nem érte lábnyomom
a bajcsy s környékét
aztán most mégis
veled épp átellenben
tengek reggel s est
rálátni az ablakodra,
arra
melyről anno én
néztem le a városra
lenéztem a várost
– ezt a mocskosat

most csak te nézel le
engem vagy rám
ahogyan tetszik
melletted maradt hűlt helyem
no s helyében már más
– érkeztem valaki után túl korán
s maradtam most valaki előtt
mindörökre.

emlékszem az erkélyre,
melyet minden egyes reggel
kinéztünk magunknak
miközben meztelen testünk
tapadt egymáshoz
nyári hőségtől
vagy attól a ragacsos vágytól
bármi.
ami rövidebb, mint pillantásunk.

talán magam sem tudom,
te vagy-e a gyomorgörcs
bármekkor, mikor reád gondolok.

azt sem tudom fáj-e
– szerelemnek nevezzem
vagy csak pusztán
-a-valakihez-tartozás igényének

köztes megállóhely vagyok
két végállomás között
– amolyan nyugvó pont
izgalmas létetekben
nekem pont fordítva
hevület a szürkeségben

kívánom,
legyél
felejtés, akár ábránd
legyél számomra
csak egy darab test
mint mások szemében
az én lelkem.