nem te.

elképzelem, hogy mellettem vagy - azt hiszem így könnyebb feldolgozni a hirtelen jött ürességet. hirtelen érkeztél - s gyorsan is távoztál. bennem meg ott ragadtak a szavak - azokat, amiket ki szerettem volna mondani. kiszóródtak mielőtt megfoghattad volna őket. 

fájdalmasan koppantak le a földre - s már senki sem szedte fel őket.

tudhattam volna előre. 

tudhattam volna akkor, mikor ott ültünk az izzasztó nyári hőségben a négyeshatos pultjánál. 

tudhattam volna akkor is, mikor a hófedte normafán ittuk az általad főzött zöld teát.

tudhattam volna, mikor a brüsszeli vonatállomás közepén vártam rád.

tudhattam az újév első hajnalán is, mikor melletted ébredtem.

s így hát tudhattam volna akkor is, mikor csak egy szimpla presszó kávét kértél tőlem.

tudhattam volna, hogy ami benned s ami bennem játszódik le
- az két külön pályán mozog,
amely nem keresztezi egymást.
minek is az ábránd.

nincsen már neved - mivel eddig is csak a képzelet szüleménye voltál.

foszlány.

elengedlek.

igazából nem szerettem volna, hogy belépj az életembe. s így már egyértelmű is válik számomra, miért is voltunk rosszkor rossz helyen.
azonban hiányod ettől függetlenül is mardos.
mardos akkor, mikor elsétálok a Baross utcán,
ott annál a kirakatnál, ahonnan eltűnt már az indiántábor. és vele együtt Te is akkor. 
mardos az utca másik felén is, mikor könyvcímekből raktunk össze komikus mondatokat.
mardos akkor mikor bezárom a kávéházat, s nem fékez le egy bicaj sem előttem - 
árnyad nem tükröződik viszont az üvegajtón,
minden maradt kietlen, ahogyan az a Bajcsyn szokott éjjelenként.
mardos bármikor kezembe veszek egy ecsetet,
ugyanúgy mikor azokon a helyeken sétálok el, melyeket talpaink érintettek.

nem volt hosszú - hisz hogyan is lett volna. 
mégis úgy érzem közel kerültél hozzám, s bár ne tetted volna.

s ebben vesztem el. ebben az elmúlt egy-kettő-három évben, amelyre ha visszatekintek nem látom magamat. talán sosem voltam itt igazán. mindig csak másokért, sohasem magamért.
ott látom magamat minden egyes helyzetben, mikor túlságosan lelkes voltam. 
aztán ott vagyok azokban a mondatokban, amiket a fejemhez vágtatok.
ha nincsenek szavak, hát ott vagytok minden egyes cselekedeteitekben,
amely színtisztán mutatja, mennyire is értékeltek.

de Ti - Ti ebből semmit nem vesztek észre.

nincs ki ezeket a sorokat is olvassa.
mert engem Te nem szerethetsz.
mert Te 
anyám helyett lennél anyám apám helyett apám édestestvérem helyett édestestvérem lennél s mellette mindazon részem mely önmagától egész nem lehetne nem párja hanem mint egyik a másiknak toldása.

-