Nem a szavaink vagy a gondolataink

tesznek azzá, akik vagyunk,
hanem a tetteink…
vagy azok hiánya.

úgy élj, hogy nincs holnap.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

***

oké, ülj csak le. s most gondold azt, hogy ez az utolsó napod. baromság? csak próbáld meg.
elgondolkodtál azon mégis mit tennél meg feltétlenül:

összefutnál a barátnőddel és elmondanád neki, mennyire fontos neked, és hogy a sok veszekedések ellenére mennyire fontos neked, hogy van. mert félszavakból is megértitek egymást. s lassan már úgy érzed, hogy a testvéred is lehetne.

vagy

előkapnád végre a telefonodat, és nem csak bűvölnéd a (reménytelen?) szerelmed telefonszámát, hanem végre vennéd a bátorságot, dupla vagy semmi alapon, arra, hogy felhívjad. s bevallanád neki, hogy soha Senkit ennyire még nem imádtál.

vagy

a legelső vonatra felülnél, s elmennél oda, ahova már évek óta vágyódtál. útközben csak ülsz, és bámulsz kifelé az ablakon. csodálnád a tájat, ezenkívül pedig különösen izgatottnak éreznéd magad. egy álmod válik valóra.

vagy

valami olyat tennél, amit eddig féltél véghez vinni...

gondoltál valamire? ehhez nem is kell, az hogy már csak egy napod maradjon hátra az életedből. mire vársz még? kapd elő azt a telefont. kopogtass be a barátodhoz. vedd meg a vonatjegyet. vagy nevezz be egy bungeejumpingra.
minden csak rajtad múlik...

kapcsold be.

kettőt pislogsz, és már el is ment melletted az élet.

sziasztok. egyszerűen hihetetlen, hogy ismét eltelt egy év, és úgy érzem semmivel sem lettem bölcsebb. régebben annyira vártam, hogy tizenhét éves legyek, most meg itt vagyok, sőt lassan már tizennyolc leszek, és semmi különlegeset nem érzek. azóta se tettem le semmi érdemlegeset az asztalra. lehet, hogy még nem is kéne, de azért... aggasztó.
ettől függetlenül egyre jobban érzem magam, mégiscsak tavasz van. adelet hallgatok, és egyáltalán nem tudom rávenni magam, hogy fizikát tanuljak. pedig igen csak rám férne. valaki korrep? :D
még 12 nap és német nyelvvizsga, ha sikerül, akkor én leszek a legboldogabb ember! deutsch ist über alles.

s a mai nap is bebizonyította, hogy vannak dolgok amikért érdemes élni: a legjobb barátnőddel való kávézás, pocsolyába lépés következmények nélkül, kis közértek jellegzetes illata - amit a szupermarketekben hiába keresel.
na, megyek megpróbálom párducmintásra festeni a körmömet. szurkoljatok! a fizika még várhat magára...

pusz nektek.

teljesség felé.

Üdv!
Úgy érzem ideje több idő belefektetnem a blogba, mert így aztán nem lesz semmi a későbbiekben. Szóval vigyázzatok, jövök!

EUROVISION 2011!