hogy minden vesz hirtelen
egy száznyolcvan fokos fordulatot.
aztán.
hogy ami érthető volt az
strukturálatlanná válik
a felfoghatatlan pedig
végül megemésztődik.
de a budapesti élet
azt hiszem nem így változik.
itt a hangok a csenddel
mechanikusan összekapcsolódva
bújtatják maguk mögé a félelem
és a boldogság kettősének
keserédes katarzisát.
a kert helyett lett a kálvin tér.
a madárcsicsergés helyett a kilences busz
szabályos, tízpercenkénti pöfögése.
tervekből álmok szövődtek.
álmokból gyermeki naivság.
az érintés helyett maradtak a szavak.
szavakból pedig a kiüresedett érzések.
elszakadtam, aztán újból visszatérek.
másodpercek töredékében változik
a halál és az élni akarás.
felfoghatatlan miértje.
mert budapesten
nincs igazán megnyugvás.
csak a problémák
felett a szemet hunyás.
