2014. február 13., csütörtök

aki ami ahogy.

ismeretlen utak előttem.
sárgán villanó lámpák a kereszteződésben.
foghat bármi,én nem engedem.
tudod nyár volt.
abban a kérdőjelek közötti boldogságban vergődtem.
s volt egy zene,mindig így kezdődik.
hogy te vagy,az biztos.hogy nem nekem,az mèg ennél egyértelműbb.
boldog vagyok
minden egyébbel szemben.
mert felnőttem ebben a kételyes csendben.
hogy a szív az gyarló.
azt nem hiszem.
de fojtogathat és felemészthet
gyengeségeden keresztüllépve.
hova továbbok
keserédes talánok
reményteli àlmok
már átléphetsz a mocsáron.

elkallódott telefonjegyzet tavalyról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése