tükör vagy te is. tükör vagyok én is. saját magunkat látjuk egymásban.
de hogy ki vagyok én?
magam sem tudom.
önmagam vagyok, mikor esténként egyedül sétálok, dalolászva a kihalt utcán, nézve a csillagos eget. a végtelenség nyomása alatt érzem, egy vagyok a sok milliárd között. de céllal, múlttal és jövővel egyaránt.
önmagam vagyok, mikor utazom. szemlélem a körülöttem ülőket, próbálok belelátni az életükbe. lepereg előttem egy lehetséges életkép, a tekintetükben szembenézek saját magammal. a hibák, amiket másokon veszek észre, része önmagamnak is.
elkapott mosolyokban saját boldogságom.
lecsorduló könnycseppekben szomorúságom.
önmagam vagyok a barátaim között.
az önfeledt nevetések között, a gomolygó cigarettafüstben, a szeretetteljes ölelésekben, a szívből jövő szavakban.
elmélyült beszélgetésekben.
önmagam vagyok a spontán cselekvésekben.
egy hirtelen jött érintésben.
önmagam vagyok, ha boldog embereket látok.
akkor elhiszem, hogy az élet igenis szép. bármilyen mélyponton is legyen az ember. bármilyen félelmetes, kétségbeejtő, kilátástalan. a jelen mindenhogy szép. ha elfelejted egy pillanatra a múltat, a jövőt
és csak a pillanatoknak élsz. rájössz, hogy igenis élni csodás.
önmagam vagyok az álmaimban.
mikor minden elfojtott gondolat előtör. egy maszlagban bár, de ott van előtted.
felkínál egy alternatívát, amit eldönthesz.szeretnéd-e vagy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése