azt hiszem, én a zenében hiszek. mert mindig rám cáfol.
aztán csak álltunk ott. a szaxofonos előtt, hajnalban az astoria üresen kongó aluljárójában.
és ismét.
igen, ismét megbabonázott.
talán, nem sejti mennyire sokat jelent ő nekem.
hogy kisírt szemből általa újabb és újabb könnycseppek képesek legördülni az arcon.
hogy emberek jöhetnek, emberek mehetnek,
érzések felgyulladhatnak, majd hirtelen hamuvá porladhatnak.
véletlenek vagy a sors. számomra már egészen mindegy.
mert a be nem zárt ajtók mindig, mindig kinyílnak.
egészen halkan csúsznak be az életünkbe.
majd hatalmas robajjal csapják be maguk mögött az ajtót.
és nem marad más belőle csak egy újabb falrepedés.
egy évvel közelebb vagy egy évvel távolabb önmagamtól.
általuk vagy általam felépítve.
háromszázhatvanötnap.
számtalan kavargó emlékkép emlékként a fejben -
szüntelen felébredések. fájdalmas lezárások.
ámító szavak. hiteltelen érintések.
lángba gyúlt szemek - kialudt tekintetek.
a bőr melege és lélek hidegsége. vagy a bőr hidegsége és a lélek melege.
talán hálásnak kellene lennem.
hálásnak az életnek - a kiszámíthatatlan létével.
azzal, hogy bár sosem örökké, de mellém szegődtök.
pár lépést teszünk meg együtt, majd elkanyarodtok.
és
egyedül folytatom tovább az utamat.
amíg elér hozzám az árnyékképetek - addig fáj hiányotok.
aztán már egy árny sem marad belőletek.
lehetnek miértek.
megválaszolatlanul keringhetnek a térben.
de nincs más csak a
csend.
hallgatás a búcsúzáskor.
nesztelenség budapest utcáin.
és bár nem szeretlek budapest
igazán nem szeretlek - mégis egyre közelebb kerülsz hozzám.
bár nem szeretem
bár nem képes az agy felfogni
ahogyan és ahova sodorsz - mégis mosolyra húzódik a száj hulló könnyeim között.
budapest - te vagy az én emlékdobozom.
nem én nyitlak ki bár - te nyitod ki önmagad.
elém hajítod azt, amiről talán elfeledkeztem.
elém teszed az elvarratlan szálakat, hogy újból begubancolhassam.
elém, hogy kiegyenesítsem
elém, hogy végleg elvághassam.
nem.
az ember nem üresedhet ki.
nem.
nem lehet üresen kongó lélek a testben.
hanem.
az élmények kuszasága.
hanem.
az arcok, az illatok, az érintések, a hangok, a helyek, az érzések káosza.
lehet ott bent.
egyszer majd eltűnik a kérdőjel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése