mint a napok, amely egyszer téliesen hűvösek. fáradt nesz árad az utcák között. budapest szinte idegenként jelenik meg előttem. az egykor barátságos utca bérházablakaiból kiszállt az a varázs.
libabőrös reggelekre ébredek. megszokottság ülepedik le estére. mindig ugyanaz az út - két kanyar, egy jelzőlámpa, a fekvő hajléktalan a betört kirakatban, a kilences busz padlógáza, két pittyegés-kulcs-négy további.
már túlságosan is ismert vagy.
tudom minden egyes vonásodat.
vakon is fellellek.
mégsem érzem biztonságodat.
a zajban megtalálni a ritmust.
elhintett félszavaitokból összerakni a valóságot.
ha egyáltalán van közös valóság.
bár..csak tudnám mi járhat a fejetekben.
csak egyszer látni magamat általatok. mert mindig hibás a képlet.
tükörképünk torzított énje.
önmagamat meglátni a szemetekben.
sosem kellettek szavak.
az igazság valahogyan mindig elakadt.
az elkezdett mondatokat visszaszívni.
a leírt betűket kitörölni.
cselekedeteket megvonni önmagunktól.
viszontlátásodra nem reagálni.
mert már nem vagy ugyanaz. aki akkor voltál.
aki akkor voltál nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése