én mindig őszinte leszek, akkor is ha 'én'-nel nem kezdünk mondatot.
ha nem kellek, eressz el. nem kell magadhoz láncolni, mint a kerítéshez a kutyát. szabad akarok lenni, szabad leszek. kötöttségek és aggódások nélkül.
ha el akarsz engedni, akkor hagyj. szállj el és soha ne nézz vissza többet. elvagyok egymagam is ebben az óriási világban.
még két lábon állok. a szívem már soha sem lesz ép. de nem engedem,hogy te legyél a következő, aki összetöri.
álnok játszmák ezek. játék az érzésekkel. semmi sem olyan egyszerű, mint amilyenek gondoltad. s bár ne gondoltad volna.
sosem lehetsz elég tökéletes. s ha hiányzik valami, arról te nem tehetsz. ahogy én sem. ilyennek születtem, ez vagyok. felfelé görbülő szájjal, szakadatlan vidámsággal, de belül ugyanolyan hegeim vannak, mint bárki másnak. pedig, megölelném a világot.
hasztalan az, amit éppen teszek. de képtelen vagyok lépni.
s erre nincsen gyógyír. minden csak rajtam áll. azon, hogy mennyire vagyok erős és mennyire vagyok képes az ellen harcolni, hogy a mélybe süllyedjek. tudod,fáj.
nem tudom hol és mi, de fáj. szétfeszít, mint mikor túlfújod a léggömböt és csak egy pillanat választja el a léggömböt a szétpukkadástól. határeset. ott sétálok rajta.
s az élet ilyen. nehéz és harcokkal teli. végtelen, és mégsem. minden másodperccel csak öregebb leszek és közelebb kerülök ahhoz, amihez nem akarok.
amiket teszek, azokat nem tapasztalatszerzés céljából szeretném tenni. minek a tapasztalatok? mind csupán és teljes egészében EMLÉK. amit tettem négy éve, vagy négy perce.
minek a tapasztalat, ha ugyanabba a hibába esem újra és újra? vonzom azt, amit nem kéne. azt hiszem másként cselekszem, s mégsem. mert a végeredmény egy és ugyanaz.
zavart vagyok. de valahogy majd kilábalok belőle.
drukkoljatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése