2012. június 9., szombat

nem létezik olyan, hogy örök boldogság. valaminek mindig kell történnie.
igazából... ismétlem önmagamat. különleges szeretnék lenni, de aztán mégsem sikerül.

mert mindig ott van az a másik személy. előd vagy ex vagy hogy mondjam. a lényeg az, hogy ne hasonlítsad magad hozzá, mert ő is más és te is más vagy. távol tartom magam a másik ember múltjától, de mégis akaratlanul szembeütközöm vele, úton és útfélen. 
mert valamiért vége és valamiért volt.
valamiért most te vagy, és nem ő.

abszurdum, hogy mégis egy a probléma. mindig ugyanaz.
régi nagy szerelem, amit képtelen elfelejteni. jössz te,aztán megfordul a kocka. 

legszívesebben a földhöz vágnám az összes pszichológia könyvet. minden olyan szépen megvan írva,de gyakorlatban egyik sem sikerül. 

sátorfa.

2 megjegyzés:

  1. :)) én is vertem emiatt a nyálam... aztán valaki, egy számomra nagyon fontos ember azt mondta, hogy nem másokhoz kell hasonlítgatnom magam, hanem magamhoz... nem kell jobbnak lenni. a saját pályánkon, a saját személyiségünkben kell jónak lenni. és pont c:

    VálaszTörlés