2014. június 22., vasárnap

nektek. mert nektek.

mit látsz, te, kedves olvasó, mikor beletekintesz a tükörbe.
elégedett vagy-e a látvánnyal.
átlátsz-e magadon.
képes vagy-e magadra külső szemlélőként nézni.
látod-e azt amit mások nem.
túl sokat.
vagy inkább túl keveset.

miként állunk össze, mi, emberek.
akik a testen túl vagyunk.
mi az a lélek.
mit vezet a szív.
mikor vagyunk jók.
és mikor rosszak.

felépítjük magunkat
emlékekből
tapasztalatokból

fonákja a boldog és csalódott perceknek.

mik vagyunk mi
kik tudatában vagyunk az élet végességével.
hogy egyszer csak abbamarad.
ahogyan a marlboro szál a kezedben.
hullajtod a hamudarabokat.
megégetsz másokat.
olykor hirtelen kihunysz.

mi az a tűz, mely újra felgyújt.

haladunk, ahogyan a zongorabillentyűk.
hangot adva kicsiny életünknek.
kreáljunk egy dalt.
legyen az a miénk. legyen egyedülálló.
ahogyan ez a fránya élet is.
saját és megismételhetetlen.

legyen film, melynek a végén arcunkon csordul a könnycsepp.
legyen vihar, amely elől fedezékbe vonulunk.
legyen dallam a dallamokon, melyet éjszakai fényben dúdolunk.
legyen ajtó, melyet becsaphatunk egymás előtt.
legyen járdaszegély, melyen a végtelenségig egyensúlyozhatunk.
legyen ismeretlen ismerős, akit szeretetteljesen ölelhetünk.
legyen harmatos fű, melyben elnyúlhatunk.
legyen álom, melyben elfelejtődik minden realitást.

legyünk mi emberek ebben az emberséges embertelenségben.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése