2015. január 8., csütörtök

hang-súlyos.

fel akartuk falni egymást.
szerettük volna, ha a másik végleg megsemmisül.
az éhség csillapításának katartikus élményét kívántuk magunkénak.
a jóllakottság kielégítő érzését -
maradék nélkül.

ön-zőség.
ön és ön - önnön küzdelme.

-

aztán valahogy ott maradtam a tányérod szélén.
egy morzsa itt
egy morzsa meg ott
ez lett
ennyi lett hát -
belőlem.

tányérról leszedett -
asztalról lesöpört -
földre lehulló -
padlón elvesző -


a legsúlyosabb -
ami megérinthetetlen.
ami után hiába kapsz,
amit hiába is szorítanál,
ami igazán ki sem csúszhat ujjaid közül.
ami talán ott sem volt.
ami talán nincs is.

csak puszta képzeletünk kegyetlen ámítása.

így nyomja a lelket,
az a kisiklott hit kettőnk ügyében.
a megcsorbult jelentésű szavak visszhangozva a fülben.
a kiüresedett foltok a testen, ahol érintésed hagyta nyomát.
a sálamba ragadt illata budapest utcáin töltött sétáinknak.

lehet, hogy a pont a hangsúlyos.
mégis a kérdőjel nehezedik a testre egyre erősebben.

az én múltamnak nincsenek fiókjai.
hiába kerestek rajta zárat kulccsal.
egymásba fonódva lezáratlanul van -
az én múltam
egy nagy ruhásszekrényben.
odahajítalak be titeket is -
'soha többször már' vagy 'az egyszer talán'

ami rendszeres - az nem maga a rend.

kapcsolataink egy-egy megpattant szál a harisnyán.























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése