azonban hiányod ettől függetlenül is mardos.
mardos akkor, mikor elsétálok a Baross utcán,
ott annál a kirakatnál, ahonnan eltűnt már az indiántábor. és vele együtt Te is akkor.
mardos az utca másik felén is, mikor könyvcímekből raktunk össze komikus mondatokat.
mardos akkor mikor bezárom a kávéházat, s nem fékez le egy bicaj sem előttem -
árnyad nem tükröződik viszont az üvegajtón,
minden maradt kietlen, ahogyan az a Bajcsyn szokott éjjelenként.
mardos bármikor kezembe veszek egy ecsetet,
ugyanúgy mikor azokon a helyeken sétálok el, melyeket talpaink érintettek.
nem volt hosszú - hisz hogyan is lett volna.
mégis úgy érzem közel kerültél hozzám, s bár ne tetted volna.
s ebben vesztem el. ebben az elmúlt egy-kettő-három évben, amelyre ha visszatekintek nem látom magamat. talán sosem voltam itt igazán. mindig csak másokért, sohasem magamért.
ott látom magamat minden egyes helyzetben, mikor túlságosan lelkes voltam.
aztán ott vagyok azokban a mondatokban, amiket a fejemhez vágtatok.
ha nincsenek szavak, hát ott vagytok minden egyes cselekedeteitekben,
amely színtisztán mutatja, mennyire is értékeltek.
de Ti - Ti ebből semmit nem vesztek észre.
nincs ki ezeket a sorokat is olvassa.
mert engem Te nem szerethetsz.
mert Te
anyám helyett lennél anyám apám helyett apám édestestvérem helyett édestestvérem lennél s mellette mindazon részem mely önmagától egész nem lehetne nem párja hanem mint egyik a másiknak toldása.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése