2013. szeptember 12., csütörtök

nincs az a hang már a fejemben.

újratervezem az útvonalat.

hogy is kezdhetném el, azt, amit nem lehet? hogyan lehetne a régi tetteket jóvá tenni, az elmondott szavakat semmisé tenni, a elvétett cselekedeteket megmásítani? 
hogyan lehetne a bizalmat kiépíteni..? benne. benned. bennem. és bennünk.
hova is tart az én életem? 

emberek, akik megjelennek, majd hirtelen kilépnek az életemből. 
kapcsolatok, melyek emlékei akaratomon kívül kitörlődtek a fejemből. 
csupán foszlányok maradtak egy kavalkádban. de ott maradt valami űr. 
hogy tettek tönkre és hogy tettem tönkre. 
hogy okoztam boldogságot és tettek boldoggá. 
hogy van  remény, de ott bújik a csalódás esélye is.

hazudnék, ha nem azt mondanám... sosem voltam még ennyire bizonytalan a létezésem lényegében. hogy még mindig ott van az a mocsár, melybe beragadtam, és nem tudok onnan kimászni. mert túl gyenge vagyok, vagy a körülmények erősebbek az akaratomnál.
mert egyedül vagyok.

mert az emberek mindig többet ígérnek annál, mint amit végül nyújtanak.
ott lebegett előttem a mézes madzag. macska-egér játék volt és lesz is az egész.

de nincs már képzetmásítás. 
elrendeztem.

innentől kezdve csak magamnak élek.  és azok számára, akik igazán megérdemlik. 

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése