hgym.

tisztában vagy-e azzal, naponta hány álarcot aggatsz magadra.
és vajon mikor a tükörbe nézel meglátod-e önmagadat.

mikor sírnod kell, sírsz-e.
mikor nevetni szeretnél, engedsz-e az érzésnek.
mikor érintésre vágysz, átölelsz-e valakit.
mikor nyomaszt a közeg, képes vagy-e továbbállni.

hogy a múltat magad mögött tudhatod, egyszerre nyomasztó és boldogító érzés.
de el kell-e felejteni, azt, ami megtörtént.
vagy tanulsz-e az eddigi vétségeidből, hogy később ne kövesd el ugyanazt.

akik régen az életed részei voltak, most merre vannak? 
a maguk mögött hagyott űrt képes lesz-e bárki más betölteni?

hogy mire vágyom?
őszinteségre.
csak szeretném, hogy vetkőzzenek le, rombolják le a falakat. engedjenek az érzéseknek, eresszék el az elvárásokat.

(hogy ki vagyok?
magam sem tudom biztosan.
hogy több vagyok-e annál, ahogyan mások látnak engem
vagy ez már kezd összemosódni bennem...
hogy lesz-e valaki, aki majd komoylan vesz.
aki megnyíl
és akinek én is megnyílok.
aki átlát a falon,
hiszi, hogy talán több is vagyok.
ha lesz,
onnantól kezdve csak
hagyom.)