végre.

csak azt akarom, hogy őszinteség legyen.
hogy az álarcok lehulljanak, és ott álljon előttem mindenki.
meztelenül.
falak és gátlások nélkül. 
csak a szemükbe nézni.
látni a megkönnyebülést, hogy végre önmaguk lehetnek.
előítéletek nélkül.

a szavak mindig csak másodlagosak. 
érintések kellenek.
szeretetteljes ölelések, mikor megszűnik a külvilág.

*

az ember a döntések után mindig meginog. elmélázik azon, hogy helyesen cselekedett-e. lehet-e valamit semmissé tenni, vagy csupán csak visszafordítani? 
hogy van értelme a múlton rágódni, vagy csak hátra nem tekintve - előre,előre.

talán rossz vonatra váltottam a jegyemet.
talán csak rosszkor szálltam le.
a tavaszi mámor tartott fogva. akkor azt hittem az élet örökkévaló, csodás, szenvedélyes, megfoghatatlan...
vágytam rá, minden egyes kis porcikámmal azon voltam, hogy elérjem azt a vonatot. nem féltem, nem tartottam semmitől.
csak ...eldobtam magamtól minden mást.
úgy gondoltam érvényes jegyem van rá. hogy ő nekem. én neki.
a nyár szorongató érzése aztán a cél előtt leszállásra késztettet.
de hiszen szép volt...
hívogatott, valami rejtélyes és izgalmas érzés övezte. s én bedőltem.
de azt nem tudtam, hogy
a megállók mindig csak köztes állomások.
és a lekésett vonat utáni vágyódás örökké megpecsételi a további utat.

hogy aztán állsz az állomáson.
állsz a hőségben. az esőben. a szélben. a hófúvásban.
mert igazából nincs hova menned.
a vonat, ami után futottál, már rég továbbállt. más élvezi már az utat, 
amit élvezhettél volna te is, ha elég kitartó vagy.

ahogyan állsz ott. a vonatok jönnek-mennek.
néha elsuhan előtted az is. boldogan integetve onnan más, aki nem te.

 de aztán megunod a várást.
alább hagy önmagad ostorozása. 
jegyed nincsen, így hát gyalog indulsz neki.
hogy merre?

talán afelé az egy felé.
talán egy másik cél irányába. 
talán nem a végállomás a lényeg.
hanem az út, amit odáig megteszel.

hogy önmagad vagy.
hogy fújjon szél. áztasson bőrig az eső. üssön meg a hőguta. zsibbasszon a lábfájás.

a végén ott leszek, ahol lennem kell.
majd hirtelen meghallom a fékcsikorgást.
s tudni fogom.
ez az én vonatom.