2014. március 30., vasárnap

önnön magam.

mindannyian tükrök vagyunk.
tükör vagy te is. tükör vagyok én is. saját magunkat látjuk egymásban.

de hogy ki vagyok én?
magam sem tudom.
önmagam vagyok, mikor esténként egyedül sétálok, dalolászva a kihalt utcán, nézve a csillagos eget. a végtelenség nyomása alatt érzem, egy vagyok a sok milliárd között. de céllal, múlttal és jövővel egyaránt.

önmagam vagyok, mikor utazom. szemlélem a körülöttem ülőket, próbálok belelátni az életükbe. lepereg előttem egy lehetséges életkép, a tekintetükben szembenézek saját magammal. a hibák, amiket másokon veszek észre, része önmagamnak is.
elkapott mosolyokban saját boldogságom.
lecsorduló könnycseppekben szomorúságom.

önmagam vagyok a barátaim között.
az önfeledt nevetések között, a gomolygó cigarettafüstben, a szeretetteljes ölelésekben, a szívből jövő szavakban.

elmélyült beszélgetésekben.

önmagam vagyok a spontán cselekvésekben.

egy hirtelen jött érintésben.

önmagam vagyok, ha boldog embereket látok.
akkor elhiszem, hogy az élet igenis szép. bármilyen mélyponton is legyen az ember. bármilyen félelmetes, kétségbeejtő, kilátástalan. a jelen mindenhogy szép. ha elfelejted egy pillanatra a múltat, a jövőt
és csak a pillanatoknak élsz. rájössz, hogy igenis élni csodás.


önmagam vagyok az álmaimban. 
mikor minden elfojtott gondolat előtör. egy maszlagban bár, de ott van előtted.
felkínál egy alternatívát, amit eldönthesz.
szeretnéd-e vagy sem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése