ez te.

tudod mit, azt mondom helyesen döntöttem.

ha az emberek italok lennének, te egy kávé lennél.
egymagában keserű, sötét, erőskés.
illatoddal már messziről magadhoz édesgeted az embereket.
átláthatatlan vagy.
sűrű és bonyolult. 
egészségtelen.

de felpörgetsz.
húzol magaddal egy flow érzésbe.
ahol nem számít a múlt, nem számít a jövő.
csak a jelen. 
a most.

ám az érzés hirtelen jön.
hirtelen múlik is el.
aztán marad a stagnálás.
a punnyadt érzés.
egy újabb felülemelkedettség utáni vágyódás.

keresed a cukrot, amivel fogyaszthatóbb vagy.
keresed azt, ami kompenzál.
ami édessé tesz.

felöntheted magadat tejjel.
úszkálhatsz a feloldódott állapotodban.
de hamar rájössz.
akárkit is fogadsz magad mellé.
te nem változol.

ugyanúgy mulandó vagy és káros.
hazugságokba kergetsz másokat.
eladod magadat.
ígéred az örök pörgést.
de a fátyol hamar lehull.

ott hagynak.
száradt zaccként a bögre szélén.
amit a legyek majd felnyalogatnak.