lepkelány.

mindannyian tőrrel a kezünkben születtünk meg. 

miközben a szívemet én a bőrömön viselem.

- - -

azt mondtátok, hogy nem ér elfutni.
nem lehet a dolgokat megoldani a hirtelen eltávolodással
nem hagyhatok ott embereket a mondat közepén
nem állíthatom meg a történéseket az eltűnésemmel
de ti.
ti mégis elfuttok.

az egész.
az egész csak egy örökös macska-egér játék.
ahol lehetsz te a macska.
lehetek én az egér.
vagy pont máshogy. 
f- ordítva.

és ezért nem szeretem a reggeleket.
nem az este az, mely az elmúlást juttatja eszedbe
nem a sötétség, mely ráébreszt a mulandóságra.
hanem az első fény a beszűrődő ablakon.
az, az igazi fájdalom.

talán az ébredés.
a ráeszmélés vagy a bűntudat.

nem tőletek félek immár.
hanem ezektől a kétségteljes hajnaloktól.
mondataitokból kifut az őszinteség,
ahogy lassan tetteinkből is.
az utolsó lehelet - az csap arcul tán.

sötétben csak a megcsillanó szemet látni
míg nappal a tekintet veszti el legkönnyebben
igaz fényét.

jobb is, ha ti futtok.
én pedig nem horgonyzom le itt 

jobb is így, lepkelánynak lenni.