erre nincs más hasonlat.
az ember mindig reménykedik, hogy az élet majd úgy alakul, ahogy ő amolyan szépen kigondolta. pedig az esetek többségében nem így történik.
ábrándozunk, tervezgetünk aztán a következő reggel, ahelyett, hogy változnánk, ugyanúgy viselkedünk, mint eddig.
a folyamatos halogatás pedig elvezet egy olyan helyzethez, ami rádöbbent arra,hogy tessék, itt vagy, mert képtelen voltál bármit is tenni, hogy ne így legyen.
ezt a képet meg csak azért, mert a barátaim erősen ellenzik, hogy dohányozzak. tény és való, eléggé nem áll jól a kezemben, de ezekért az öngyújtókért valamilyen leírhatatlan vonzalmat érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése