2013. március 15., péntek

véletlen kontra sors.

mikor kavarognak a fejedben a gondolatok, közben egyedül sétálsz az utcán, arcodba fúj a hűvös levegő és közben határozott léptekkel taposad magad alatt a havat,természetesen mindezt márciusban.

furcsák vagyunk mi emberek, s furcsa maga az élet is. váratlanul betoppannak az életedbe olyan emberek, akik megváltoztatják az eddigi dolgaidat. új élmények, új bonyodalmak, újabb állomások a döntéshozatalra. és igazából felfogás kérdése, miként is gondolkodunk erről. a véletelenek műve-e vagy a sors keze van benne.
a többség hisz a sorsban, sokszor jómagam is. valahogy megnyugtat a tudat, hogy van egyfajta hatalmasabb erő nálam, ami akaratomtól függetlenül próbálja az életem jó illetve rossz irányba terelni. talán szeretjük azt érezni, hogy nem nekünk kell dönteni. nem nyomaszt a tudat, hogy a dolgok rajtunk múlnak, teljes mértékben. ha pedig a véletlenre bízzuk magunkat... akkor csak úgy...élünk. s szerény véleményem szerint ez a jobb, mert nem próbálunk összefüggéseket keresni, megérteni, hogy mégis miért van az ami van és miért nincs ami nincs. miért nem oldódik meg magától és miért jönnek újabb és újabb akadályok.
az emberek amúgy sem szeretnek szenvedni, irtóznak tőle, pedig nem menekülhetünk előle. szenvedni kell, hogy aztán elérjük a céljainkat. az ember a küzdés maga.

s az élet mindig felkínál egyfajta lehetőséget, hogy lépj. ahogy teszi ezt nálam is.
dönthetek, hogy megyek a biztos úton, ami ki van taposva, aminek majdnem, hogy látod a végét. ott van azzal a megszokott hangulatával, egyszerűségével. kisebb göröngyök persze vannak, de teljességbe véve nem tartogat nagyobb meglepetéseket.
aztán van egy másik, ami nem tudod, hogy mit rejt. ismeretlen. lehet rossz, ám végződhet jól is.izgatottá válsz, szeretnéd átérezni. tisztábban vagy vele, hogy kockázatos, de legbelül érzed azt a fajta bizsergést az új dolgok iránt.

és persze függünk a másiktól. akármennyire is szeretnénk, nem tudunk elhatárolódni a többi embertől. rövidebb és hosszabb időkre összefonódik az életünk, befolyással vagyunk egymásra.

remélem, sikerül hamar túllendülnöm a mocsárban ragadós állapotomtól, mikor nem tudsz lépni, mert nem tudsz egyről a kettőre jutni. mert képtelen vagy választani mit is szeretnél pontosan.





burial - nyc


 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése